Boldogasszony ünnepek
Boldogasszony ünnepek voltak, vannak és lesznek, míg világ a világ, hiszen csodálatos hagyatékunkat őrzi és ezáltal élhetjük meg a mindennapokba illesztve, melyek értéket teremtve időtlenek és mégis beilleszthető a régi az újba, mert kézen fogva járnak mindörökké.
Az ünnepkörök az emberbe kódolt, felejthetetlen emlékezet, érzés és cselekvés körét adja, ajtaját nyitja.
Lehetőség arra, hogy megújulásban, tisztulásban, regenerálódásban olyan erőteret hozzon létre, melyben az egész egészséges része fellelhető az élet és ember kölcsönös működésében.
Az ünnepkörök végigkísérik az esztendőt megannyi lehetőséget kínálva, hogy erőt kapjon, felálljon az ember és éljen boldogságban, hittel, egészségben, tisztelettel.
Nagyboldogasszony ünnepnapjain lehetőség van gyógynövényeket, virágokat, szirmokat, rügyeket gyűjteni, hiszen az év során felhasználható, nagy ínség, kimerültség, levertség idején.
Hét kiemelkedő Boldogasszony ünnepet tart számon az emlékezet és további ünnepeket is megtartott.
December 8.
Földtiltó Boldogasszony
Szeplőtelen Fogantatás ünnepe:
Asszonyunk, Máriának foganata, Földtiltó Boldogasszony, Eketiltó Boldogasszony napja a legnagyobb Mária-ünnepek egyike.
Ősi hitünkben már ismertük Nagyboldogasszonyt és annak leányát Kisboldogasszonyt, aki szüzen fogant, és a Szüzet tiszteltük benne.
A tisztaság-érintetlenség napja és ünnepe, van remény e tiszta jóval átszellemülni. Az ünnep üzenete is lehet.
Fehér hó: szűz hónak is nevezik, még nem hagyott nyomot benne senki, tiszta, érintetlen, hibátlan, ép ajándék. A fehér szín a színek összessége, azaz mindent tartalmaz és benne van ami szükségszerű és rendeltetett, igaz egy.
Márton nappal kezdődött a régiségben az adventi időszak hat hete, a befelé figyelés, rendeződés és a mértékletesség ideje, böjt-tisztulás által kiteljesedve.
A mai szokásban, már négy hétre szűkült be ez az idő kerék, és a felkészülés lényege elveszett a sok más teendő (vásárlás) miatt.
Az ajándék az emberben tud megszületni. Egy csoda, melyet képes fogadni, képes megfoganni lelkületének virágoskertjében egy új magocska, mely a következő évet aranyozza be.
E nap, a beporzás napja, amikor az ember e csodát képes érezni, életébe illeszteni tisztelettel, hiszen az ösvényen e utat már bejárták előttünk és példával jártak el, hogy merre haladjon a változás kereksége.
E nappal mutatkozik meg, hogy nem földi a virágunk porzása, hanem emelkedett, amihez szükség van arra, hogy ez az áldott állapot az emberben és körülötte is meg tudjon születni.
A mértékletesség kiterjed az ember minden szokására, és a böjt is azon módon, ahogy ezt vállalni képes a jelen világában.
Mindenképpen erőteljes időszakban megmutatkozó ünnep, amelyet érdemes megérezni, megélni és ezáltal kicsit beljebb fordulni abba a valóságba, ahol a fénymagocska lakozik és képes világra születni, élni az ember jóakarata, hite és szeretete által.
A hagyományunkban e napon (ahogy Boldogasszony ünnepeken találkozik Szűz Mária ünnepkörével) kellő figyelmet, jelenlétet, megélést, átlényegülést szenteltek az ünnephez kapcsolódó és induló szokásokkal.
A szokásokon lehet változtatni, vissza lehet illeszteni a régit, hogy helyet kapjon az új abban a formában, ahogy kapcsolódni képes üzenetével, Boldogasszony ünnepével.
Fehér hó: szűz hónak is nevezik, még nem hagyott nyomot benne senki, tiszta, érintetlen, hibátlan, ép, ajándék. A fehér szín a színek összessége, azaz mindent tartalmaz és benne van ami szükségszerű és rendeltetett, igaz.
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-hagyomány
– A kis böjt időszaka, amely tartalmazza a testi, lelki és szellemi mértékletességet is.
– A nap színe és mottója „Fehér, tiszta légy”, így elér az ember a születés felszabadult ajándékához.
– Érdemes ezen a napon a fehér színt előtérbe helyezni, viselni minden értelemben.
– A nyilas évkezdő havában a benső föld lelkülete-virágos mezeje, rendje kívánkozik érintetlenségben érzékelni, visszatalálni és emlékezni saját rendeltetésére.
– A takarítás időszaka kezdődik, folytatódik, hogy a rend és tisztaság fehérsége helyet kapjon.
– Sajátos régebbi hagyomány volt, hogy a Szeplőtelen Fogantatás ünnepére a matyó cselédek, akiket a sok munka miatt gazdáik nyáron nem eresztettek el hazulról, hajadonfővel és gyalog tették meg Mezőkövesdről Mátraverebélyig a fárasztó utat.
Egy zalai pásztorköszöntő szerint: Gyökér adja fáját, fája adja ágát, ága adja bimbaját, bimbó adja virágát, virág adja almáját, köszöntsük a Boldogságos Szűz Máriát.
Február 2.
Gyertyaszentelő Boldogasszony
Mária ekkor mutatta be Jézust a templomban.
Eleink hitében e csodával teljes napon az anyaföld, Földanya ébred föl, a bensőből kisugárzó ezernyi jó, mi napvilágot lát.
Boldogasszony ünnepén szentelt vízzel és tűzzel újították meg a háznak belső és külső világát a benne élőkkel együtt. Az emberben is ez a megújulás képes napvilágot látni.
Eleink hitték és élték e hagyományt, mellyel születtek. Születése napján az ember, e gyertyát veszi elő, mit áldott gyertyaként kapott, ekkor elfújja mindazt az útjából, ami a következő esztendőben a soron következő születésnapjáig az életét alakítja. Egyszerre tűzzel és vízzel való megújulást jelent, egy olyan megtáltosodott erőt képes adni, amelyben tiszta hangok dobbannak és az ének, ami ezt leköveti.
A házszentelésnél, nem csak a „bentet”, de a „kintet” is megtisztították. Amikor az áldott tűz fénye és az áldott víz a kapuba ér, lépésről-lépésre nyílnak az ajtók előtte, mindenre áldást kérve és kijelentve, hogy hangos szó, veszekedés elhagyja az otthont. A pincétől a padlásig tisztították a területet, a munkások szájától, a föld olyan emlékétől melyre épülhetett.
Körültekintően figyeltek az ablakokra, üvegekre, tükrökre.
A tükör egy olyan világnak nyitója, amit éjjelre soha nem hagytak fedetlenül, mindig takart volt, hogy az ember józan maradjon miden részében.
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-hagyomány
– A választott gyertyára – lehetőleg méhviasz – Boldogasszonytól-Istenanyától áldást kérni, kék szalaggal körbekötni.
– Ezen a napon minden tüzes részt újra gyújtottak: kályha, kemence, kandalló, sparhelt, kinti tűzrakó hely, hogy e tüzes helyek érezzék az újat.
– A füstölés is idetartozott: szárított zsálya, levendula és dohánylevelet morzsoltak, gyújtottak és ezzel mentek körbe a házban, hogy a füst megtisztító ereje a tűz által kitakarítsa az otthon minden részit.
– Az új tűz hamujával körbe szórták a területet mezsgyét, mely ezáltal jelezte, hogy kinek a világához tartozik.
(Így lehet a külvilágtól-szomszédoktól elválasztódni, más zavarát, irigy gondolatát kívül hagyni.)
-Imával, énekkel is szépen tisztul, kiseperődik az otthon tere. A víz és tűz találkozása e napon igazán erőteljes, ami az asztalon is együtt tud lenni és így áthangolni képes.
– E gyertyát gyújtották meg nagy idő eljövetelekor, amikor hatalmas vihar, villámlás, jégeső érződött vagy közeledett, hogy csendesítse e nagy, égi háborút és távol tartsa a háztól és ültetvényektől.
– A szentelt gyertyát születéskor megkapja az ember, mely kíséri előre életében, s nagy ünnepekkor. Jelen van, a keresztelésnél, menyegzőnél, évfordulóknál és a végső úton, amikor az ember távozik-e földi létből, e gyertya fénye vezeti vissza a forrás ölébe.
„- Égő gyertyákkal kerülték a templomot és a határt is,
– A félegyháziak a gyertyát „Máriagyertyának” nevezik.
– A szentelt gyertya foganatos égi háború, villámlás, jégeső és gonosz kísértése ellen.
– Kevés olyan katolikus paraszthajlék akad, ahol manapság is meg ne volna a szentelt gyertya. Régebben a sublót, vagy láda fiában tartották, vagy halványkék szalaggal átkötve a falra akasztották, némely helyen a szent sarok, a házi oltár éke volt. Főképpen vihar idején gyújtották meg, s imádkoztak mellette, de égett, vízkereszti házszentelésnél is.
– Szegeden azt tartották, ha nem alszik el a gyertya, akkor jól mézelnek majd a méhek. Ezen a napon végig söpörték a kaptárakat a kiszombori méhészek; asszonyaik pedig a szentelésből hazatérve, a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy békesség legyen a háznál.
– A hajdani szegediek különösen fontosnak tartották a hétszer szentelt, továbbá a „kilencedes”, kilenc kedden meggyújtott gyertya gonoszűző szerepét. Azt tartották, hogy a világ végén 3 napig sötét lesz, csak a hétszer szentelt gyertya világít majd; ilyen gyertyát szoktak égetni Dombrádon, a ravatalon fekvő halott mellett.
– Göcsejben felpuffadt gyomrú beteg köldökére egy darab égő gyertyát helyeztek, s üvegpohárral leborították; elalvó lángja kiszívta a betegséget.
– Némelyek torok fájás ellen nyeltek belőle egy darabkát.
– A piricsei görög katolikus gazdasszony, tehénelléskor égő szentelt gyertyát visz az istállóba.
– Tápén az új ház fundamentumába, boldogasszonyi füvet, szentelt gyertyát raktak, és sót szórtak.
– A gyertyát a régi szegediek, az épülő házba falazták. Itt is gondolhatunk a régi emberáldozat kiváltására.
– A privigyei szlovák néphit szerint, a kisgyermek hamar megtanul beszélni, ha a szentelt gyertyából egy picinykét a nyelve alá tesznek.
– A szentelt gyertya végigkíséri és oltalmazza a hívő embert egész életén át. Bácskai hagyomány szerint, amíg kereszteletlen gyermek anyjával a „Boldogasszony ágyában” fekszik, karjára vagy pólyájára olvasót kell kötni, s fejénél szenteltgyertyának kell égni, nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék.
– Szülés és keresztelés között szentelt gyertya világított éjjel-nappal abban a szobában, ahol a gyermekágyas asszony magzatával feküdt. Az „egyházkelő” (avatás) a régi szegedi anya gyermekével, kezében égő gyertyát tartva körüljárta az oltárt.
– A régiségben a haldokló ember kezébe is égő szentelt gyertyát adtak: lámpással mehetett így a lélek az örök életnek menyegzőjébe. A hozzátartozók égő gyertyával körül is járták az ágyat, „megkerülték”, elzárták a leselkedő gonosz elől.
– Fertővidék asszonyai szerint, a gyertya fénye mutatja az utat a haldoklónak, füstje pedig távol tartja a gonoszt, s addig kerülik gyertyafénnyel körül az ágyát, amíg a lélek el nem száll a testből, segítik annak „hazatalálását”.
Ezen a napon jön ki a medve a barlangjából. Ha árnyékát meglátja, visszamegy, hosszú lesz még a tél.
Molnár V József – Kalendárium
Március 25.
Gyümölcsoltó Boldogasszony
Az Ige fogantatásának, az angyali üdvözletnek magasztos napja.
,,Mária hirdetete napja” Testfogadó Boldogasszony”, ,,Asszonyunk Szűz Máriának szeplőtelen foganatja”, ,,Boldogasszony fogadása”, „Gyimőcsótó”.
„Boldogasszony édessége az egészség, mely íz születése, esszencia, elixír az élet nedűje, erő oltványa, az élet létrája.”
Sokrétű hagyományunk tavaszidéző ünnepe, amikor a magocska bennünk és a körülöttünk lévő anyaföldben megérkezik a helyére, az őt megillető helyre, a tiszta nappal ragyogtatott mindenség világában az életbe.
E nap ünnepén tisztítással rendezték a földet és növényeket, előkészület az új áldott magok fogadására és a természetbe vetett időrend szerinti megnyílás lehetővé teszi, hogy e varázslatos nap, termékeny időszakban megmutassa útját.
A termékenység születő magja, Boldogasszony földi méhében láttatja magát, az ember tartogatja, majd elengedi teremtő magjait, amivel megbízott és küldetésében jártasságot kaphatott.
A nap emelkedik, fényében erősödik, játszik, melenget, ringat, ahogy a fagy lassan távolodik és e nemességben lehet, szemet-fát szemezni-oltani, nemzeni.
Ezen nap köre, sokaságban kiteljesíti a vágyakban óhajtott élet körét láttatni azon formában, hogy az ember itt cselekvésében megérkezik az évkezdő áldásokkal, az új kezdettel most képessé válik arra, hogy ö maga, magja óhajtásából vessen, ültessen, adjon vissza és így teremtsen újat, Boldogasszony anyai bőségében a rét, mezők, földek kicsiny parcellájában, az ember tiszta kerti-lelkületében ágyazódva új magokat.
Aki képes e napot érezni, nemcsak földi szemmel nézni, hanem látni előre érzéssel, a nap meghálálja magát-magját, megfogan az élet gyönyörű, virágos vásznán és helyet kapva növekedésnek indul, meggyökeresedik, beágyazódik, és életre kelve nőttön-nő, amíg a gyümölcs beérik és az aratás köre így kiteljesedik. Egy olyan ciklus, melyet a tavasznak e napja megáld Boldogasszony ünnepén és helyet kínál, hogy éljen az élő és újrateremtődjön.
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-hagyomány
„Napja a fák oltásának és szemezésének szakrális alkalma; a Skolasztika napjától pincében, ászok (gyalult deszka) alatt tartott oltóág berakásának ideje. „Az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt”.
Az e napon oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni; tisztogatni is tilos, maguktól kell elkorhadniuk – tartják a göcsejiek. Ha mégis kivágják, vér folyik belőle; de az ilyen fáról igen jó oltani.
– Székelyföldön az e napon oltott fákra rontás ellen piros szalagot kötöttek.
– Sajótörben pedig a szemzett rózsafát olvasóval ékesítették.
– Gyümölcsoltókor a tápiógyörkiek a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelölték, s a lemetszett gallyacskákból féregűző tüzet raktak.
– Szegeden, jó mézelésért a méhek röplyukához gallyat állítottak.
– E napon fát ültettek a bánátiak: vörösbort ittak, hogy a fák vére növekedjék, s kukoricát pattogtattak, ettek, hogy a rügyek életre pattanását elősegítsék.
– A magzat után sóvárgó asszonyok e mágikus napon Tiszaligeten, föltétlenül férjükkel háltak.
– Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekesmadarakat.
-A budaörsi gazdák kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét. A szent nászt játszották el ilyen módon.
Termőnap palántára; s e napon veti fel magát a hal a vízből. Derült idejével jó termést ígér.”
Molnár V József – Kalendárium
Július 2.
Sarlós Boldogasszony
A „Nehézkes Máriának” Erzsébetnél való látogatásának ünnepe.
Az aratás kezdete, az elvetett magok, a kenyér búzájának hálanapja, a betakarítás, beérés ünnepe.
Boldogasszony ünnep napján kezdődött a régiségben az aratás kezdete-ünnepe.
(A köztudatban Péter-Pálhoz kapcsolják, de valójában az ősi arató ünnep és arató nap Sarlós Boldogasszonnyal kezdődik.)
Előestéjén virrasztottak, imával, énekkel várták a Napot, amikor a határba mentek hajnalban mezítláb, az asszony 7 szál búzát vágott le sarlójával, s csak ezután lépett a férfiember a búzaföldre, ugyancsak mezítláb.
Imát mondtak és a napkelte fényében áldottnak érezve a termékeny időszakot, tovább gazdagították, tartalmassá tették e ünnepet hálájukkal. Valójában a hála ünnepe.
A levágott kalászokat kék vagy piros szalaggal összekötve vitték haza. Hitték és élték, hogy védelmet ad az otthonnak és a benne élőknek, az őket körülvevőknek, mint növényt, állatot egyaránt.
A tavalyi kalászokat ekkor elégették, hiszen új került a házba.
Koszorút virágfonattal, búzaszálakkal lehet ilyenkor fonni, megérezve benne a királynőt, Boldogasszony tündöklését, mely beavatja a leányt és nőt az asszonyi útjára, kiválasztottságára.
Az ünnepnap előestéjén egy széket virággal díszítettek föl, hogy az Áldott állapotban lévő Máriának legyen hol megpihennie. A Szék ekkor varázslatos székké vált, hiszen amikor e napon vagy a későbbiekben leült a ház népe, a családtagok erre a székre, érezte, hogy megújul, erőre kap, áldottá lesz.
A gyógynövények gyűjtése is e nap ajándékát adta, a későbbiekben pedig a csodás zamatot, ízt és erőt.
Tartják eleink, hogy minden búzaszemben Jézus Arca van, ezért is tisztelték a kenyeret és még a morzsáját is.
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
– Az ünnep napja mindazokat segíti, akik gyermekáldásra készek. A munkálat közben vagy az ünnep részeként felveszi e hagyomány fonatát, elkészíti Boldogasszony fonatát, áldott állapota beteljesedik e csodában teljes nap után.
– Sarlós Boldogasszony az áldott állapotban lévő édesanyák oltalmazója.
– Az aratást az ünnep másnapján, a keleti szegletben kezdték meg, napfelkeltekor.
– A férfiak patyolatfehér ingbe, hosszú nadrágba (gatyába), kalapban mentek aratni, a nők viseletben-szoknyában, fejkendővel, ahogy illik.
– Az aratáskor szedett búzaszálakból kévét kötöttek, koszorút fontak, az őszi vetéskor elővették és a földre vagy a búzamagba keverték, vetés előtt.
– Sarlós napján Szeged és a környék faluinak, tanyáinak templomában máig fodormentát szoktak szenteltetni.
– Gölnicbánya (Gelnica) népe ilyenkor szokott a lőcsei Máriahegyre búcsút járni. Előtte böjtölnek, az utat pedig mezítláb teszik meg, mert Mária is így ment Erzsébet látogatására. Mintegy 50 km-es hegyi út után érnek céljukhoz. A gazda különös kegynek veszi, ha a búcsúsok az ő rétjén, földjén haladnak keresztül, mert így bővebb termésre számíthat.
– Régi gyakorlat és hagyomány szerint, az asszony sarlójával aratott, a férfi pedig nyomában járva, kötözött.
– Göcsejben mielőtt az aratók munkába fogtak volna, térdepelve imádkoztak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett.
– Nemessándorháza aratói a munkát mindig a föld keleti sarkában kezdték. Az első két kévét azonnal keresztbe fordították, majd pedig a legelső kepébe rakták.
– Az aratásra induló újkígyósi lány valamikor búzakalászból rögtönzött koszorút viselt a fején.
-Szatymazon, Tápén az asszonyok sarlóval metszik le tövéről a kalászt és viszik a templomba. Előfordult, hogy búzát is vittek ilyenkor.
– Tápiógyörgyén e napon háromszor beledobták a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon.
– Szil rábaközi faluban, Sarlós Boldogasszony ünnepe volt az aratás kezdete. Misét hallgattak, mialatt a szerszámokat a templom falához támasztották. Utána a búzában mindenki vágott egy rendet, majd hazatértek. Csak másnap fogtak igazában a munkához.
– Sokfelé emlékeznek rá, hogy régebben akadtak férfiak, akik az aratás idejére tartózkodtak a házasélettől.
– Régi hazánkban talán itt élt legtovább az asszonynép sarlóval való aratása. Helyesen mondja Hetény János, hogy a nép szimbolikus szemléletében a Szűzanya arat, és Fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza.
Az aratás a parasztember életében és munkájában nagy esemény, amelyre még napjainkban, a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készül. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér régi parasztok szemében Isten ajándéka, valamiképpen Krisztus teste, illetőleg jelképe.
– Aratás közben ha a gazda, vagy akárki idegen meglátogatta az aratókat, az ország több vidékén a marokverő lányok szalmakötéllel körülvezették és csak némi jutalom ellenében eresztették szabadon.
– Felgyőn a lány az idegent hirtelen átölelte és a kötéllel leszorította a karjait, miközben ezt mondta: Isten éltesse sokáig!
– Az Alföldön az idősebbje valamikor szent énekeket énekelt munka közben.
– A munka megkezdésénél legalább a fohászkodás, kalapmegemelés ma is általános.
– Öreg szegedi, tápai parasztemberek még századunk első évtizedeiben is déli harangszóra levett kalappal, kévére ülve elimádkozták az Úrangyalát. A végén nemcsak magukra, hanem az egész búzaföldre keresztet vetettek!
-Göcsej más vidékén a Jézus kévéjét a kepe, vagyis búzakereszt tetejére tették, és csak akkor vitték haza, amikor a gabonát. Először a Jézus kévéjét tették a szekérre, az utoljára bekötött kévének hállaistenkéve a nemessándorházi, somogyszobi neve.
– A református Kalotaszegen a templomi lámpa köré újbúza kalászaiból fonnak fűzért. Ott marad a következő aratásig.
– A jószágtartó gazdák Algyőn az ünnep hajnalán napkelte előtt sarlóval szokták levágni a fodormentát. Megszárítják, majd szükség esetén a beteg jószágot ezzel az előzőleg vízbe mártott mentával kínálták meg.
– Somodi (Drienovec) hívek is e napon tüzet szenteltetnek a templomban: kakukkfüvet, tisztesfüvet, fodormentát. Ezt teszik a beteg párnája alá, a halott koporsójába, továbbá az ellő tehén szénájába.
– Mária nagy útjára emlékeztetve, a tápaiak fájós lábat szoktak vele párolni, a sövényháziak pedig borogatni.
– Tápén a betegnek teát főznek belőle, amelyet nem cukorral, hanem mézzel szoktak édesíteni. Köhögésről is foganatosnak tartják.
– Sarlós Boldogasszony a szegények és szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és fogságban sínylődők pártfogója, a halottak oltalma.
– Halott másvilági útjának megkönnyítésére, koporsójába is szokták tenni a Nagyboldogasszony napján szentelt comborkával együtt.
– Jellemző, hogy a református Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra pedig orsót, vagy sarlót festettek.
-Hazánk több vidékén is, néhány szálat levágatlanul hagynak a földön. Így Rábagyarmaton és a környékbeli vasi falukban minden szemes gabonából Szent Péter lova számára meghagynak a tábla végén egy csomót bogra kötve, kalászokkal lefelé hajlítva.
Domoszló mátrai faluban szintén Szent Péter lovának meg a halottaknak, országszerte azonban az ég madarainak hagyják.
– Pusztaföldvárott ez kint a búzaföldön történt. Ünnep sokácainknál is. Hercegszántón hallottuk, hogy valaki vakmerőségében ezen a napon is aratni akart. Sarlóját azonban a búza helyett forgószélbe vágta. A szél a sarlót megfordította és megsebezte az ünneprontót.
– Göcsejben az aratás befejeztével az aratók egy, a többinél jóval kisebb kévét kötöttek, és ezt kalászokból vagy mezei virágokból font koszorúval átkötve fölékesítették és az egyik arató nyakába akasztották. Ez volt a Jézus kévéje. Így mentek azután dudaszó mellett haza. A kévét a gazda áldomással váltotta meg. A koszorút az asztalra tették, és arról ették a vacsorát. A kévét másnap a tyúkoknak vetették, hogy jobb tojók legyenek.
– Borbánd (Barabant) erdélyi faluban a koszorút aratás végén ünnepélyes menetben viszik haza. Őszi vetéskor a föld közepére tűzik vagy pedig a kimorzsolt magot a vetőmag közé vegyítik és az üres koszorút tűzik a föld végébe.
– A palócoknál az aratókoszorút a részesek a gazdának, e szavakkal nyújtották át: „Adjon Isten jó napot! Elvégeztük a szent aratást, kívánjuk a jó Istentől, hogy jövőre is ilyen szép búzát arathasson!”
Erre a gazda ilyenformán felelt: „Isten hozott! Úgy engedje a jó Isten, hogy jövőre is erővel, egészséggel bevégezhesd az aratást.”
Az aratók maguknak keresztet, a gazdának pedig koszorút szoktak fonni. Ezeket nem szívesen adták ki a házból, mert hitük szerint ezzel jövő évi termésüket is elvitték volna tőlük. Régebbi följegyzés szerint az asztal fölé függesztették az aratókoszorút.
– Tolnában, Baranyában, a Mecsek vidékén aratás végén válogatott kalászokból a hosszúkás, kosárformára kötött Jézus bölcsője készítésére került sor. Rúdon két aratólány vitte a gazdához, aki munkásait megvendégelte.
– Hercegszántó sokác és magyar népe, a jézuskévét szintén aratás végén a legszebb kalászú marokból jó nagyra köti. Talpra állítják és belevágják a kaszákat, sarlókat. Az aratók most megmosván kezüket, imádkoznak fölötte, és együttesen háromszor magasra emelik, miközben háromszor hangoztatják Jézus nevét. A kévéből kihúzott legszebb kalászokból koszorút kötnek, ez a végzőkoszorú, sokácul kita.
Hazaviszik. Az otthoniak vízzel jól leöntik őket, a koszorút pedig a konyhaajtó fölé függesztik. Ősszel leveszik és kipürgetve, a vetőbúza közé dörgölik. Vigyáznak arra, hogy a szalmára rá ne tapossanak, jószág se jusson hozzá. Ezért gondosan összeszedik és tűzre vetik. Hasonló hagyomány él Mohács sokácai között is.
– A moldvai Felsőrekecsin csángómagyarjai a szoba sarkába, a szőttesek, párnák tetejére aratás után egy kéve búzát állítanak, amely egész őszig ottmarad. Ekkor a búzaszemeket kimorzsolják belőle és a vetőmag közé keverik, a szalmát pedig a legféltettebb jószág alá szórják. Mások egy búzakévét raknak el a pajtába, innen karácsony este a gazda beviszi a szobába és a felrakott párnák mellé, a sarokba állítja. A kéve egészen újév reggeléig ott marad. Ekkor visszaviszik a helyére, tavaszi vetéskor pedig a vetőmaggal együtt elvetik. Úgy vélik, hogy ebbe a sarokba nem csap a villám, ezért égiháború idején ide szoktak állani.
– A szokás eredeti áldozati célzata kétségtelen. Főleg Erdélyben általánosnak mondható szokás, hogy azt a legényt vagy lányt, aki az aratókoszorút viszi, leöntözik. Ez nem más, mint szimbolikus idővarázslás a jövő évi termés érdekében. Így Mikes Kelemen falujában, Zágonban aratás végeztével, a kalászból és búzavirágból kötött koszorút valamelyik jókedvű arató fejére teszik. Ez kurjongatva megy az utcán végig, és igyekszik kikerülni az innen is, onnan is rázúdított vizet. Mire azonban a gazda házához ér, tetőtől-talpig csuromvíz lesz. Jutalmul a koszorúvivőt kínálják először pálinkával. Neki van joga elsőnek a tálba nyúlni és áldást mondani a gazdára és háza népére.
– A szegedi tájon, de az ország más katolikus vidékein is máig élő, ponyván is megjelent, apokrif fogantatású monda elbeszéli, miért szokás a búzát keresztbe rakni. Az Egyiptomba menekülő Szentcsaládnak sarkában voltak Heródes poroszlói. A búzaszemmé változott Máriát és kis Jézust a Szűzanya kérelmére egy szántóvető ember elvetette. Amikor Heródes odaért, kérdezte tőle; nem látott-e egy asszonyt a gyermekével? A szántóvető felelte: hogyne látta volna, hiszen akkor vétette el a búzát. De most már aratott is. Heródes erre visszafordult, a szegényember pedig Mária tanácsára keresztbe rakta a búzát. Jó termés volt, a búzaszem kipörgött. Látja ám a gazda, hogy ott van Máriának meg Fiának arca mindegyiken. Azóta is látszik. A Szentcsalád így menekült meg.
– A tarlón maradt búzakalász összegyűjtéséhez és csomóba kötéséhez a szegedi tájon, de másfelé is, mindig joguk volt a szegényeknek. Archaikus szemlélet szerint maradjon az anyaföldnek, az ég madarainak, ártani tudó erőknek is belőle.
Forrás: Molnár V József – Kalendárium
Július 16.
Kármelhegyi Boldogasszony
Népünk ajkán: Kármélus Boldogasszony”, „Kapullárés Boldogasszony”,
Szegeden Kalmárhögyi Boldogasszony.”
A skapuláré egy titkos rend, melyet továbbadni lehet: nagymama unokájának, akit erre hivatottnak érez.
Így adódik át és él az átadott tudás őrzőjétől hordozott állandóság, múlhatatlanság, mely megkoronázza az élet adta emlékezet sodrását, folyamát.
A tanítás emlékezet szerint, a Skapuláré imája és három Üdvözlégy Mária jelöli a viselője igaz szándékát.
E titkos rend beavatottjai, olyan vállalást visznek, mely az életük által kerekedik ki.
Az aratás utáni ősi ünnepkör, egy olyan kiválasztódás, mely különleges köpenyt ad és terít a viselőjére.
Régiségben hitték és tudták e nap ajándékát, a pillanatban megmutatkozó védő és óvó köpenyt, palástot, leplet, védelmet és kiválasztás általi nagyságot, melynek hatására a nő hivatott.
E finom lepel palástja, a kinti világra is képes kendőként kendőzetlenül vállat könnyítve, a meleg időszakban hűsíteni. A család is a nő által kapja meg e különleges védő, őrző jelenlétet, gyengéd emelkedett állapotot. A skapuláré nem nyakba való, de azáltal, áldással lehet beavatódni e különleges Boldogasszony kertbe, ünnepkörbe.
Július 16. – Skapulárés Boldogasszony és Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe.
„A skapuláré a ruha és a köpeny fölött viselt vállruha. Egy többlet, egy különleges jelzés. A jel, mely a magas rangúságot jelöli.
E megnyilvánulásában Skapulárés Boldogasszony maga a Tündérkirálynő, a Sorsasszony. Az őrzés, védés és az egyéni sorsok jobbá tevője. Magasabb síkról, a Tündérek Útjáról igazgatja gyermekei sorsát. Segíti a két átváltozás, a születés és a halál közé szorított ember létet. Az ember lélek korábban elkészíti élettervét, mely arra hivatott, hogy a testet öltött emberi lélek tanuljon, fejlődjön. Ezt az élettervet nevezzük a fizikai valóságban sorsnak.”
Az élet nehéz, sötét, megpróbáló időszakaiban segít „Égi Édesanyánk, Tündér-Sorsasszony áldásos közreműködése, aki kiválasztottként, Skapulárés Boldogasszonyként tisztítja és emeli az embert élete során. Óvjon szeretettel, magas rangú Teremtő Istenanyaként.”
Skapulárés Boldogasszony üzenete: „Vesd el a kishitűségedet, a kicsinyességedet és teljes önbizalommal járd az életutadat, és éld meg a szépséges és nehéz földi sorsodat!”
„A Kármel-hegy – mikor még a szkíta fajú népek lakták – volt az a hegy, ahol a táltosaik, mágusaik, a földi világot a Teremtő Szellemvilággal együtt teremtették meg…”
„A szent hegy rejteki helyeit minden időben tisztelet övezte. Ide tisztátalan vagy avatatlan személy sem szépszerével, sem erőszakkal nem juthatott fel. A hegy szűz és érinthetetlen terület volt. A szépség, az ékesség és a nőiesség jelképe. A hegyhez kapcsolódik a szőlőtő és a bor, mint védelem és gyógyító erő.
A hegyen, a „Termékeny gyümölcsöskertben”, az Isten erejében van a nagy titok, s e kert tündérkirálynője, a termékenység örök jelképe Boldogasszonyunk, hogy az életben és a világban helyet kapjon a szépség, a jóság, a szeretet, a türelem és a megértés.”
„Kármelhegyi Boldogasszony üzenete:
– A Kármel-hegy az Isten kertje. Neked is terem benne szépség, jóság, szeretet, türelem és megértés, melyet néked is gyakorolnod kell, hogy részese lehess!
A teremtés nagy titkának is részese vagy és magad is titok vagy a világ számára.
Gyógyulj általam, és titkaid feltárásával teremtsd meg te is a világot! Teremts magad köré a szeretett környezetednek „termékeny gyümölcsöskertet”, amiben mindenki jól érzi magát!
A testet öltés előtt terveztetett meg az életút, az ember a sorsában játssza el az életét.
Sorsunk drámájához azonban háttér és kellék is szükséges. Az életed színpadának berendezési tárgyait kedved szerint megteremtheted, hiszen táltosok unokája, tündérek leszármazottja vagy, kezedben a teremtés titka.”
(Kovács Kálmánné Nóri „Boldogasszony üzenőlapjai” c. könyvéből)
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
– A váltás hónapküszöbén van az ünnep, és a rákból az oroszlánba ér, kiváló alkalom a vízből érzelmekből alámerülve, új levegőhöz jutni, és az előbbre jutás végett, erőt beengedni.
– E napon a hibák megvilágítódnak, hiszen az ember esendő, érezni lehet ekkor a palást erősítő jelenlétét, vigaszt adó, felszabadító áldását.
Augusztus 5.
Havi Boldogasszony
Havi Bódoganya, Havi Boldog Asszony, Havas Boldogasszony,
Máriának anyai szeretetéből enyhületet hozó, oltalmazó hatalmának hóköpenybe öltöztetett ünnepe, Havi Boldogasszony napja.
Két nagy ünnep közti ünnepnap, Sarlós Boldogasszony és Nagyboldogasszony között lévő, amikor is esély van arra, hogy a nagy ünnepre az ember kijózanodjon, felnőjön a nyári tűz erejében, és a kék vízben tengernyi jóban megmártózzon Boldogasszony ünnepén.
Boldogasszony régi említésben fehérben van, a színek összességében mutatkozik meg, és e hófehér ruházat jelenül meg a gondoskodásban, mint tiszta, igaz szeretet, ahogy palástja kékje, az égi mindenség Tejútját hordozza és mutatja be nagy egészként.
E egésznek része a gyermekáldás, két ember vállalása, hite, kezdeményezés egymás iránti szeretetben, szerelemben egybeforrtan, melynek áldása a gyermek.
E fehérségben tündöklő jelenlét bearanyozza a hozzá fordulókat. A teremtés letisztult, áldott napjaként, mindenki képessé válhat felajánlást tenni, lemondani olyan javakról, melyeket cserébe ajánl fel e napon, hogy megélje a bőség áldást az életében.
Figyelmét reánk fordítva istápol, gyámoltalanságban erősít, fénytelenségben fényesít, hogy megláthassa az ember, e földi csillagos utat, az élő rendben beágyazódva.
A felajánlás, csere, a váltás napja, amikor az ember jó szándékkal a váltót megadja, megfizetve az árát, nem pénzben, cselekedetben, felajánlásban, vállalásban, hogy több és tartalmasabb legyen a mindenség földi kékje, csillagösvénye.
A legtisztább tudás őrzője fehér ruhája elfedi az igazat, és megmutatja az arra méltóknak a tűzben fogant, nyári melegben, forróságban hűtve a teret, megolvasztva a takarást, hogy láthatósággá, valósággá váljon a boldogító anyai öl tiszta szándéka és áldása.
„A legenda szerint, egy dúsgazdag, gyermektelen házaspárnak, aki vagyonát Istennek ajánlotta, augusztusi hóeséssel mutatta meg Mária, hogy hova építsék a fölajánlott vagyonból a székesegyházat.
– A hazai pestisjárványok idején számos helyen ajánlta magát a hívő nép, a Havi Boldogasszony oltalmába.
– Pécs Havi Boldogasszony templomának „parasztbúcsúja” adatott, amely napjainkban is virágzik.”
Forrás: Molnár V József – Kalendárium
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
-Csillagnézés, fürdés a kék vízben, és az Égi kékségben.
– Gyógynövények szedése.
– Józanságot kérhet, vállalhat az ember az értékét kínálva, felajánlva, valakit ezzel megsegítve, nemes cselekedettel magát kiváltva.
Augusztus 16.
Nagyboldogasszony
Mária égbemenetelének, égbe vételének és egyben az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe.
Nagyboldogasszony ünnepe, ahogy a többi ünnepkör is régről való emlékezet óta éli az ember abban a formában, ahogy továbbadott, felélesztett, megtartott.
Boldogasszony ünnepnapok Mária ünnepekkel is kapcsolódnak, megmaradtak ily formában.
Boldogasszony ünnep előestéjén virrasztással várták a hajnali napfelkeltét, melyben a Napbaöltözött megmutatta magát. Várták és élték e különleges napot a régiek.
Egy készületben tetőzött az ünnep, mi ajándék.
Boldogasszony nap előtt, augusztus 14. az Ősök ünnepe lelhető fel, amikor találkoztak, egy körben ültek, ünnepeltek és Boldogasszonyra megérkezvén ünnepeltek, áldást kaptak.
Van hasonlóság a mai ünnepkörben, csak más tartalommal, ünneppel láthat napvilágot.
A forrás ünnepe az áldásé, a jelenlété, mely körbeveszi a nagy Kárpátokat a benne élőkkel együtt. Igazán tartalmas ünnepkör.
A ruha színe ezen a napon fehér és kék, tiszta mint a patyolat.
Az új ízek, a búzából érlelt kovász teljessége mutatkozik meg az új kenyérben.
Nagyboldogasszony napja a Kemence ünnepe, mely az Anya szimbóluma, és ezen a napon a Nagy Kemence égi tüzében sül a kenyér. A kemence anyai melege öleli a családot, védelmezi, szereti és gondoskodik róla oltalmazó szeretetben.
A sütés napja áldás a kenyér sójának és a kalács fonatának.
Egyszerre van ajándéka Jézus tiszta, aranyló búzatáblájának terméséből, mely az asztalon látható és érezhető. Ünnep, lakoma, magosságban tetőző Égigérőfa, mely felér a felhők fölé, Boldogasszony szoknyája korca széle, édes illatja, harangjába.
Boldogasszony fája a rozmaring, mely magosságba visz, emel és tisztítva visszatalál az ember életébe.
E napon a mező virágai, az ünnep gyöngyszemei, melyek etetik, itatják az ember minden részét, nem feledve, hogy kiemelkedő napnak ragyogására ébredtek.
Énekkel, furulya szóra daloltak, és hívták e napnak ragyogását, tiszta létezését, mely nem mulandó, örökkön örökkön való.
Az élet íze, a virágok világa kaput nyitottak a világra, az élet múlhatatlanságára.
Eleink himnusza Boldogasszony Anyánk imádsága, éneke volt Kölcsey Himnusza előtt.
„Ünnepét Szent István is megüli, oltalmába ajánlotta magát az egész országot, a hazát.
Az országot és a királyságot Mária örökségének, tulajdonának érezte és vallotta. Ő volt az Árpádok mennyei édesanyja; Emese álma hagyományunk tette „alkalmassá” erre. Mária, hazánk örökös királynéja.
Főbb búcsújáró helyeink:
Máriabesnyő, Máriacsalád, Máriagyűd, Máriakálnok, Máriakéménd, Máriakönnye, Máriamakk, Márianosztra, Máriapócs, Máriaradna, Máriaremete, Máriavölgy.
Az ősegyházig visszanyúló néphagyomány szerint, a Megváltó Mária holtestét nem engedte át az enyészetnek, röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.”
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
– Erdőbaktán, az ottani emberek hite szerint ilyenkor rózsa hull az égből.
– A Muravidéken Nagyboldogasszony „dologtiltó nap”: nem szabad sütni, mert a tűz kitörne a kemencéből. A Drávaszögben ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és bőven teremjen.
– A két Boldogasszony köze – augusztus 15. és szeptember 8. – varázserejű időszaknak számít. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik.
– Hercegszántó sokácai, a falu határában lévő szent kút Mária kápolnájánál gyertyafény mellett énekelnek; imádkozva virrasztanak. Az ünnep hajnalán imádságos lélekkel várták a hajnalt.
– A régi hit szerint „fűben, fában hagyta Isten az orvosságot”. Istenről, Krisztusról, Máriáról és a szentekről nevezték el nálunk a gyógyító füveket, virágokat. A hajdan volt időkben virágáldást tartottak e napon.
– Szeged környékén „Nagyboldogasszonyi füvet” szedtek, szenteltek: napraforgót, ökörfarkkórót, Nagyboldogasszony mentáját (comborkát). E szentelményt, halott koporsójához tették, új ház fundamentumába, új pár ágyába, csecsemő bölcsőjébe. Főzetét hideglelésre tartották foganatosnak. Három napon és éjen át a háztetőn tartották, hogy a Nap sugara és a Hold harmatja is áldja.
– Felsőőrségben virágokból kötött koszorút szenteltek, a sublót tetejére tették.
Vízkeresztkor a szirmok egy részét tányérra helyezett parázson elégették, s a háziasszony egész háza népével végigfüstölt vele minden helyiséget, nyomában a gazda valamennyi ajtóra krétával három keresztet rajzolt. Aztán a konyha közepére tették a füstölőt, s mezítláb ki-ki a füstölő fölé tartotta lábát, imádkoztak a bajok távoltartására.
– Hegyháton ellés után a jószág első eleségébe is kevertek a szentélményből.
– Kilencféle virágból kötik a koszorút Nagymányokon, és a padláson a vetőbúzába is tesznek a szirmaiból. (az ókor népei istenasszony szobrocskákat helyeztek a vetőgabonába.)
– Babarcon a virágot gyermekek gyűjtik össze, szemverés ellen apró gyermek párnája alá teszik, de a nagyobb családtagok párnája alá is jut belőle.
– Nagynyárád asszonyai a szentelt csokorral keresztet vetnek a padláson lévő búzára, majd a csokrot rá is teszik.
– Várgesztesen és Vértessomlón az ablakrács vagy ajtó fölé teszik. Égiháború idején a tűzre vetnek belőle.
– A budaörsiek szerint a virágok örülnek, ha Boldogasszonynak áldozhatják magukat.
– Hajóson a csokrot újhold péntekjén készítették, kenderkóccal kötötték át, rontás ellen füstöltek vele, a betegek teája volt.
Eleken hét vagy kilencféle virágból készült a csokor, szekrényen tartották.
– Németprónán kaprot szenteltek.
– A két Boldogasszony: Nagyboldogasszony és Kisasszony köze a gazdasági életben számontartott folyamatos időszak.
– Szeged vidékén és Göcsejben azt tartják, hogy az ilyenkor ültetett tyúk az alátett összes tojást kikelti.
– Az e napokon szellőztetett ruhákba nem esik bele a moly.
– Zalában ekkor gyűjtik a legtöbb orvosi füvet.
– A megigézettet Nagylengyelen ilyenkor szedett „jófüvekkel” füstöltek.
– Máriapócson a Boldogasszony elszenderülését hatalmas temetői menettel és szertartással ülik meg, amelyben egyben meghalt búcsújáró hívőkre is megemlékeznek. A búcsúsok kezében gyertya világít.
– Tápán azt tartják, hogy ezen az éjszakán megnyugodnak az eltávozott lelkek, akik életükben tisztelettel voltak iránta. E táj találós kérdése: „Hol magasabb a föld az égnél?” s a válasz: „Ott, ahol Máriát eltemették.”
– Rábaközben az ünnep előestéjén az asszonyok összegyülekeznek, egy frissen ásott, de még üres sír körül; imádkoznak és énekelnek.
– Tápén „Mária koporsója”virágokból rögtönzött fekvőhely, amit az asszonyok a templom kápolna oltára előtt készítenek el, ájtatoskodva virrasztanak mellette. A virágokat három nap múltán széthordják szentelményként.
– Felnémeten az asszonynép ilyenkor gyászba öltözve ment a templomba. A kápolna hajójának közepén ravatalt készítenek Karancshegyen.
– Szentelt virággal füstöltek akkor is, ha halott volt a háznál.
– A felravatalozott halottat szenteltvízbe mártott virággal hintik meg. Az elhunyt családtag sírjára teszik a szentelményt Himesházán.
Molnár V. József – Kalendárium
Szeptember 8.
Kisboldogasszony
Kisasszony napja: Szűz Mária születésének emléknapja
Amikor az évkörnek ezen szakaszához érünk el, kiemelkedő napban tetőzik az őszelő világ.
Eleink Földanya havát tisztelték benne, az ősz beköszöntét, a szüret, betakarítás és őszi vetés hónapját.
A hagyományban ezen a napon szereteteben való fordulat van, egy olyan mozdulat a mozdulatlanságban, amit érezni képes minden élő.
A legnagyobb ajándékok egyike azon bőség, mely ilyenkor megmutatkozni képes. A tavasztól begyűjtött Naperő ilyenkor kerül „üvegekbe”, hiszen ezen Naperővel szűkséges még elérni a Téli napfordulóhoz, az esztendő végéhez, amikor is egy újabb kör-fordulat indul és indítja tovább az embert útjára.
A szorgos ember benső és külső világában is láthatóvá válik a bőség, mellyel méltán lehet elégedett. A büszkeség, a kitartás és eredményesség által látható ezen idő tájékán, hiszen egész éves teendői mutatkoztak meg a termésben és annak gazdagságában.
Mária ünnep azon gazdagság, amelyet a természet bősége is visszasugároz, egy csodálatos körforgásnak, szüretnek, szűnhetetlen idő magja, amely nem földi mulandóságra rendeltetett, hanem életre, örök, élő, látható életre, mely az embert táplálni és bőségesen növeszteni, gazdagítani képes.
Nem véletlen, hogy a szokások hagyományában varázsidőszaknak tekintették azon időszakot, amely Nagyboldogasszonytól- Kisboldogasszonyig tartott. A régiségben hívott neve „kétasszonyköze” vagy „kétbdogasszonyköze” varázslatos időkapuja.
Kisboldogasszony napját búcsúkkal ünnepelték, Szent időben, Szent helyen voltak, azaz megáldott, kijelölt helyre zarándokoltak.
Itt ünnepeltek az előestén, ahogy más Boldogasszony ünnepeken is virrasztottak énekkel, imával, és várták a felkelő Napot.
Azért maradhatott fenn ez a szokás, mert hitték és élték a felkelő Napban megjelenő Boldogasszony vagy Mária jelenlétét, erejében való láthatóságát, neki a gyümölcsét, mely áldásban teljesedett ki.
A szeptemberi ünnep, Nagyboldogasszony Máriájáé, akitől elvenni nem lehet a Szűz nevet, a tiszta teljességet, amit reánk hagyott és ezáltal életünket évről évre, napról napra gazdagítja szeretetének kisugárzása.
„Föld szülte fát,
fa szülte virágját,
virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Szűz Márját,
Szűz Márja szülte szent Fiát.”
Már a XI. században számontartott ünnep.
Máriaradna nagy búcsújáró napja. Az ünnep hajnalán, a hajdani búcsúsok a templom melletti magaslaton az ilyenkor különösen tiszta fénnyel kelő Napnak mondták el titkos hibáikat, érzelmeiket.
A legenda elbeszélésében Szent Anna kedden szülte Máriát: „Ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga”. A néphagyomány szerint Mária születésénél megjelent Gábriel arkangyal:
„Az arany bölcsőben tiszta hófehérben
Alszik Szűz Mária mennyei nagy fényben,
Szemeit lehunyja, kezeit kinyújtja,
Gábriel angyallal beszélget álmában.”
Ezt az éneket és ennek változatait búcsújáró helyeinken Kisasszony éjszakáján énekelték. Népünk hitében: „Mária hajnali szép csillag”; belőle támad az igazság napja, Krisztus, a mi Istenünk. Teleki József arra int, hogy „legalább estéli és hajnali órákban, mikor legfényesebb csillagot látjátok, elmélkedjetek Isten Szent Anyjának felséges méltóságáról”.
Egy középkori legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengenek a mennyekben.
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
– Ekkor kellett kiszellőztetni a téli holmikat, a ruhaféléket, hogy a moly beléjük ne essen.
Az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket.
– Tápén Kisasszonyra virradóan „napköltét” várnak. Az Úrangyala koszorút imádkozzák. Azt tartják, akinek „érdeme van rá”, a fölkelő napban meglátja Máriát; aki Napba öltözött Asszony; rózsaeső vagy bölcső alakjában jelenik meg.
– A Szeged környékiek a Marost „radnai víznek” nevezik. A századfordulón az idősebb asszonyok pünkösdkor és Kisasszony napjának hajnalán megfürödtek a Maros tiszai torkolatánál a radnai vízben.
– A somlóvidékiek szerint, aki ilyenkor átvirrasztja az éjszakát, meglátja a Napban Máriát.
– Sághegyen várták a Máriát hozó napot a városmiskeiek.
– Hagony, Gyöngyöspata, Városdomba népe hegytetőre, illetve a szabadba ment, hogy meglássa a fölkelő Napban a bölcsőben fekvő Máriát.
– A Nap játszadozva, táncolva kel föl, örül Máriának – tartják a mezőkövesdiek.
– Boldogasszonyban, Andocson, Vodicán, Pócson, Csatkán hajnali három órakor körmenet vonul a falun végig; amikor földereng, letérdelnek és elimádkozzák az Úrangyalát. Máriát Isten áldott szántóföldjének tartják, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjad.
– Kisasszony napja ősi őszkezdő nap, asszonyi dolog -, főleg fonástiltó. Még a fecskék sem indulnak útnak e napon, olyan nagy ünnep.
– A dióverés napja; a dió a halált és a szüzességet idézte meg a régiségben. Vetőnap ősziekre.
– A templomban régen fűzfát, szénát és kukorica-szárat szenteltek – orvosságul a tehénbetegségek ellen.
– Balatonvidéken és Göcsejben a vetőmagot napjára virradó éjszakán, illetve kora hajnalban kitették a harmatra, hogy az Isten szentelése érje.
– Zagyvarékason azt tartották, hogy a búzát „kétasszonynap” között is ki kell szellőztetni, hogy ne legyen dohos, ne essék bele a zsizsik.
Molnár V. József – Kalendárium
Szeptember 15.
Hétfájdalmú Boldogasszony
Fájdalmas Anya, Hétfájdalmú Szűzanya, Hétfájdalmú Mária, Fájdalmas Szűz Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezés napja.
Mária hét fájdalmára emlékeznek ezen a napon. A veszteség, melyet elvisel az ember ebben az élet adta körforgásban, – keserves, mégis feldolgozásában erőt kívánó útnak útja.
Az egyik legnagyobb fájdalom, amikor az Édesanya veszíti el és temeti gyermekét.
Hétfájdalmú Boldogasszony szeretetteljes megnyilvánulása patronál ebben az igencsak, mélységesen nehéz és kilátástalannak hitt helyzeteben.
Segítő jelenléte, együttérzésben teljes ölelése támogatja a gyász feldolgozását, és a továbbhaladást az ittmaradt, „sebeiből” vérző anyának, családnak.
Az élet csodájában az Édesanya fürdik, aztán aggódva óv, tanít, szeret, támogat, táplál, növeszt és kiigazít és jó esetben, ő megy élete végső idejében.
Amikor az élet más megbízást adva elveszít, temet idő előtt, az anya megtapasztalhatja azon erőt, melyben a találkozás igaz öröme nem várat magára, magában képes feloldottá válni a gyász és valami reménysugár érkezik, Boldogasszony tiszta élő ölelése által.
A Fájdalmas Boldogasszony, Hétfájdalmú Szűzanya, segítő jelenléte felkarolja az embert és a benne hordozott bűntudat, szégyen, és fájdalom, enyhülni képes a felszabadító érzések által.
Kegyelem, melyet nem az ember ad, megérezhető amikor közelsége kézzel fogható, nehéz idők táján.
A veszteség, elválás, elhagyás nem csupán halállal záródik. Sok más élethelyzetben megtapasztalható, amikor e napon imában, virrasztás által könnyebbülni képes az ember lelke és testi fájdalma, szellemi nyomása.
Földanya havában megmutatkozik az elmúlás, a vegetálás kezdete, és a véglet is, amikor az évszak váltás is jelzi, hogy elmúlás van, közeledő sötét napokkal, és a reményteljes fénnyel, mely ott van az alagút végén az év végéhez közeledve.
A föld szeretete mindenkit átható szeretettel gondoz és vigyáz. E nap ajándéka a felszabadulás, a testi, lelki és szellemi szorongásból, gyászból, szegénységből, a hit legmagasztosabb napja és életbeli példázat.
„Költészetünk legrégibb emléke az Ómagyar Mária siralom. Legendájában a kultusz megalapozója János evangélista: János, Mária mennybevétele után nagyon szerette volna látni őt. Égbe ragadtatott és ott hallotta, hogy Jézus nagy kegyelmet ígér azoknak, akik Szent Anyja fájdalmát tisztelik.
Nikodémusz és Arimathiai József azon a helyen, ahol Mária Jézussal a Kálváriára menet fájdalmában elalélt, templomot építtet és külön rendet (szervita) alapít. Mária rendeli fájdalmai emlékéül a fekete rendi köntöst, az „özvegyi ruhát”.
Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: „S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok” (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: „Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni” (Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48). Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott Édesanyja (János 19,25). Mindez azonban Mária fájdalmának csupán négy megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetve halott fiának ölben való megpihenéséről és a temetésen való részvételről csak az ősi hagyomány tud. Mária fájdalmai közül a legnagyobb a Pieta (amely a népi műveltségben a halálára készülő Napot idézi meg), az emberi fájdalom megfoghatatlan szimbóluma, a középkor végének legegyetemesebb áhítat forrása. Számos későgótikus Pieta-szobrunk körül a barokk időben búcsújáró kultusz kerekedik: Sasvár, Pozsony, Nyitra, Sümeg, Felsősegesd, Eger, Gyöngyös. Szlovák és lengyel faragók 30-40 cm magas Pieta-szobrokat búcsúfiának árusítottak. Nálunk a katolikus hajlékok megbecsült kincse volt.”
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
– Az ünnep kapcsán ma is számos Mária-kegyhelyet és búcsújáróhelyet keresnek fel a zarándokok. Magyarországon az egri és a máriapócsi kegyhely a legismertebb, ahol Mária anyai fájdalmáról emlékeznek.
– A tiszteletére emelt kápolnák leginkább temetőben állnak. Mária hét fájdalmát, de hét örömét is ünnepli a váci Hétkápolna búcsújáróhely.
Pilisszántó Pieta-szobra mindenkire érdeme szerint néz: a megátalkodottakra szigorúan, a megtisztultakra kegyesen.
– A tiszteletére emelt kápolnák leginkább temetőben állnak. Mária hét fájdalmát, de hét örömét is ünnepli a váci Hétkápolna búcsújáróhely.
– Egri szervita templom, a bükki palóc, a matyó és a jász jámborság „fájdalmas templom”-a.
– Varga Lajos jászárokszállási „szentember” litániát szerzett az egri „fájdalmas búcsú” zarándokai számára. Az egri kultusz virágvasárnaptól mindenszentekig tartó, havi egyszeri körmenettel is kiegészült, minden hónap harmadik vasárnapján, a szervita templomtól az egri vár Kálváriájáig.
Molnár V. József – Kalendárium
Szeptember utolsó vasárnapja
Fogolyszabadító Boldogasszony
A Szűzanyának a vétség rabságából való szabadító erejére emlékezünk ilyenkor.
A szűz hava a királynőé, az asszonyé. A Szűzanya szabadító ereje, a Szűz havában mutatja magát a legerősebben.
Nehéz időkben, bujdosás, harcok, menekülés idején csodák voltak és maradnak a világban.
Az embernek a nehéz helyzetekből, függőségből való szabadulás, és nem menekülés lehetősége, e földi börtönből.
Egy olyan erő, melyben Boldogasszony jelenléte állandó, segítő és tartó tengelye elérhető.
A kibillenés élettől ,magától elforduló ember kiegyenesedése a magosságba való visszatérése, mely által ismét megtáltosodik, erőre kap.
A menekülés valaki vagy valami elől csodás, csendes rejtekek megtalálása, amikor az életben válik fogollyá az ember és nem tud, nem mer vagy akar kitalálni az üldözői elől, akkor e napon érdemes imával, énekkel, felajánlással-ami zarándoklat, nagyobb út vagy vállalás, letenni e állandó bujdosás szégyenét, méltatlanságát és erőtlenségét.
A csapást lehet ösvényre cserélni, a csapásról ösvényre találni, hogy Boldogasszony szabadító, világossága felkarolja az ember gyarló kishitűségét és ezáltal képessé válhasson, hogy hazataláljon végre kiegyenesedett háttal, méltóságban, szeretetben élve.
A tükörbe nézéskor visszaköszön egy emberi arc minden nyoma, tapasztalata és fájdalmas útja, borúja, bujdosó, menekülő rejteke.
A régiségben voltak az erdőkben, természetben segítő táltosok, kik tudták-tudják a bajt, és az utat is, ami kivezette a népet, embert belőle, amint hagyta.
Jeleztek a fákkal a hegyekben, a bajfával és jött a segítő erő. Most is itt van, él, csak meg kell tudni kongatni e fát, hogy jöjjön a szabadulást segítő Boldogasszony csodája, táltos embere, a megújuló helyzet ajándéka.
Boldogasszonnyal, Égi Anyánkkal való kapcsolatunk múlhatatlan, élő és tiszta teljességben jelenlévő.
Szokás-hagyomány
– Régiségből fennmaradt: Istennek is hagyjunk helyet!
Ahogy Jézus, úgy Mária is szabadulást hoz nekünk raboknak, ha hozzá folyamodunk.
Régi Mária Imádság
„Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja!
Könyörgésünket meg ne vesd nagy szükségünk idején,
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől
Mindenkor dicsőséges és áldott Szűz!
Mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
Engeszteld meg értünk Szent Fiadat,
Ajánlj minket szent Fiadnak,
Mutass be minket szent Fiadnak”
Október 7.
Olvasós Boldogasszony
Rózsafüzér Királynője: ünnepét október második vasárnapján tartják.
A rózsafüzér Mária Útja.
Olvasós Boldogasszony a számadást hozza. Az olvasó, a számolás helyett való varázskör.
E napnak és időtájnak olvasós Boldogasszonykor a betakarítás után, amikor a malomban halad a magok sokasága, vagyis az Égi malomban őrlődnek a magocskák, az emberben és körülötte is.
A nagy Égi malom, Boldogasszony malma, tudatja az emberben a rendszeres jelenlétet, amikor az őrlődést felszámolva számadását megadja, hittel telt imája, kérése által, a hála és köszönet körében.
A példázat itt is megmutatja magát, több és erősebb az a mozdulat, amit az ember tenni képes, mint amit hisznek róla vagy ő saját magáról.
Itt nem kell tudni a számokat. Egy olyan kikapcsolt, tiszta jelenlét, amikor a valami, valaki jelenül meg és a közös körben való ima ereje magát az embert, családját, faluját, városát, országát és közösségét képes felszabadítani, megóvni és szeretetben virágoztatni.
„Áldott körben összegyűlnek,
Falujukban körbeülnek,
arany szájjal imát mondnak,
megtalálják a varázs kutat.
E kútban emlékezet,
ahol a Női Asszony örömben vezet,
vezet haza élő házban,
Királynői méltóságban.
Ottan vagyon háza népe,
ékessége megélése,
ekkor veszi fűzerejét,
Boldogasszony ima körét.
Áldott körnek édes fénye,
hozd el nekem békességem,
add meg kérlek fénylő létem,
élhessek e gazdag réten,
hol virágaid velem nyílnak,
öntözöm én imáimmal,
csendesen megszeretgetem,
emlékszem, hogy fogod kezem.”
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
„- Boldogasszony enyhítő kegyelmét, közbenjáró jóságát hozza; előkészíti lelkünket a szorongást hozó sötét napokra.
– Az olvasókultusz az írástudatlan hívők hitéletében volt páratlan jelentőségű. Országszerte, főleg asszonyokból álló olvasótársulatok alakultak, s működnek ma is, a népi vallásosság misztikus fészkei.
– Számos helyen külön oltárt emeltek Olvasós Boldogasszonynak, ahol sokszor a titokváltás, az üdvözlégybe foglalt hittitkok elmélkedésre való kijelölése történt, történik.”
Molnár V. József – Kalendárium
Október 8.
Magyarok Nagyasszonya
Oltalmazó Boldogasszony
A nagy Kárpátok körét őrző és védő Boldogasszony, kinek oltalmazó palástja Faként emelkedik és e Korona magasságban teljesedik ki a magyarság szent, tiszta küldetése azáltal, hogy felnő e magasztos magossághoz.
Múlhatatlan az az erő, mely egybetartja, összefogja e nagy országot, erőteret és benne élő magyarságot, ősi népet, ki hangtalanul, hittel, imával él és eredménye megtartotta a világ háborgásában.
E különleges értékre másnak is fájt a foga. Jöttek-mentek, vittek mint hoztak, de még él és egyben van mindaddig, míg egy nyelvet beszélve Boldogasszonyhoz imádkoznak.
A lelket Szűz Anya érti és érzi, ki e Koronának, kéklő vizének, érzelmi emlékének hordozója, e Kárpátok virágainak ősvízzel öntözője, mely szeretni való magyarokat itat, emlékeztet, hogy
„Ne hagyd el országod és néped, élj békében és tudd, Mária kéksége megsegít téged és néped!”
Vágyik az ember arra, hogy érezni tudja e hatalmas jót, miben megtartott egy nagy országot, melynek 7 része kívül van más markában, de egyben élő, mert mi egyben van teremtve és óvva, látható, ahogy igaz énekben zászló leng dicső emlékben, hogy a magyar népnek Királynéja vitte e ősi kovászt a körbe, hogy egybeforrjon szeretete tüzében az, mi egyben jó ízű és az ország, ember jó egészségét adja. Vigadj magyar, eljő a nap, mikor ismét mondják neked, egyben él az ősi mag, kiben él a Magyarok Nagyasszonya.
„Mária patrónaként való tisztelete Szent István felajánlásával kezdődött, e felajánlást táltos királyunk, Szent László erősítette meg, tette visszavonhatatlanul véglegessé. Népünk hitében Boldogasszony, az Istent szülő Szűz Mária hazánk örökös Királyné Asszonya.
A török elleni harcban lesz igazán jelentős a Magyarok Asszonya invokáció: „Halottaknak megszabadítója, töröknek megnyomorítója, Magyaroknak megoltalmazója.”
(Vásárhelyi András)
Lipót 1693-ban a bécsi Szent István székesegyházban ünnepélyesen hálát adott az Úrnak, hogy a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására felszabadult az ország. Patróna Hungariae: a Szűzanya fején a tizenkét csillagú korona helyett Szent István koronája, a kis Jézus helyébe az országalma, illetve a jogar kerül; lábánál a félhold, a török legyőzését jelenti.
Népi műveltségünkben a Hold, szűzanya jele, jelölője.
– A gyimesi és a moldvai csángók egy része, valamint a csíki székelyek, a Holdat Babbának, a Hold Asszonyát pedig Babba Máriának nevezik.
– A székesfehérvári piactéri Mária-szoborhoz e napon, a század elején még körmenet indult.
– A győri Magyarok Nagyasszonya jámbor társulat a kezdődő szabadkőművesség ellensúlyozására alakult. A millennium ünnepén megerősödik a Magyarok Nagyasszonya hagyomány az ünnep létesítésével is: „A hívő magyarság az Ő anyai oltalmával vág neki a második évezrednek.”
Molnár V. József – Kalendárium
Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad.
Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya.
ÁLDÁS.
„Boldogasszonyunk oltalmazó lényét népünk évezredeken át tudta és élte. Ha elemmel vívott, ha baj, veszély fenyegette nemzetünket, még a királyok is az ő védelmét, segítségét kérték.
….
Nem véletlen ez a nagy „odafordulás”, ez a feltétlen bizalom. Népünk nem hitte, hanem tudta az Istent és az Istenanyát, és azt is tudta, csak akkor kaphat égi segítséget, ha tisztelettel megkéri azt.
…
A Magyarok Nagyasszonya minden magyarok úrnője, Isten égi és földi birodalmának összekötője.
Magvető havának elején, a „vénasszonyok nyarában”, a Nap még fénylőn sétál a kéklő égbolton. Az őszi ég mélykékje olyan, mint Boldogasszonyunk mindent eltakaró, védelmező köpenye.
A virágok még virulnak, színükkel, illatukkal derűt, színt varázsolnak az életünkbe.
Ám azt is tudjuk, a fagy bármelyik éjszaka véget vethet a pompájuknak.
Magvető havának 8. napja elhozza a virágbúcsú idejét és a fény átmentésének lehetőségét.
ÜZENET: „Gyűjtsd szorgalmasan az élet tapasztalatait, a jót és a rosszat is! Arannyá válik mindaz, amit az életben összegyűjtöttél, és ez az arany, Napatyánk áldása.
Bármi is történjék veled, az életedből ne félj elengedni a rossz emlékeket, és azt, ami feleslegessé vált a sorsodban.
Az együtt töltött idők, a közös emlékek, a közös szolgálat élménye kitörölhetetlenné vált az életedben. A megélt képességek arany fénye tovább kísérik életedet.
Mentsd át ezeket az értékeket, és ha eljön az idő, add tovább!”
(Részletek, kiragadott idézetek Kovács Kálmánné Nóri „Boldogasszony üzenőlapjai” c. könyvéből)
A jó szokás melegágya a hagyomány, magjában él és magfogással újravethető.
Szokás-Hagyomány
Ima, ima, ima és még ennél is több szeretettel teljes ima:
Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad.
Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya.
ÁLDÁS.
Mária Országa
Édes Mária, láthatod országom körét,
Láthatod a nyomokat, a törést,
Láthatod a gyógyírt, mi egybe nemesíti,
Láthatod a tettet, mi jó szándékkal épít,
Láthatod az embert, növényt, állatot,
Láthatod a tengernyi jót, mit az ember visszaadott,
Láthatod a nyomorú sorsot, mi beléje ivódott,
Imám szép szavával magyar nyelvemen szólok,
Oltalmazd és szabadítsd fel e erős, áldott országot.
Oltalmazó Boldogasszonyhoz
Boldogasszony kérlek téged, lássad újra én kis népem,
kik egykor egyben jártak, vigadoztak a határban.
Elfelejtett e nép téged, lett is félsz a sötétségeben,
hívlak téged légy itt újra, szól az ének ima szóban.
Tartsd e népet két karodban, oltalmazó fénymagodban,
hogy az erő visszatérjen, s legyen újra egyben, épen,
a Te választott magyar néped, itt a Kárpát közepében.
Ó nékem vót egy édes kertem, benn vót a közepiben.
Hatalmas kút élet vízzel, Boldogasszony ősvizével.
Oltalmazó cseppje itat, életemben utat mutat.
Kinek van e áldott vízből, kimenekszik a sötétbűl,
Látható lesz minden rísze, szorgalma és cselekvése.
Égig érő Fája terem, mely a magos eget látja.
Itten vagyon Ős Koronája, hol a lölkök hazatérnek.
Vigadoznak, cselekednek, újra táncban emelkednek,
Visszahozva régi ágat, rozmaringos imádságban,
Boldogasszony hazájában.