Évkörünnep
Galga menti írott versike:
„Kerek Istenfája,
Szép tizenkét ága,
Szép tizenkét ágának,
Ötvenkét virága,
Ötvenkét virágán,
Három aranyalma.
Aki ezt kitalálja,
Hull az áldás arra.”
A kerek esztendő fája 12 ágban-hónapban növekszik, változik, majd 52 virágban -hétben- nyílik tovább és 3 gyümölcsben teljesedik ki,
Karácsony, Húsvét és Pünkösd.
Nyilas
Szent András Hava – Karácsony Hava
November 11 – december 24.
„A nap ilyenkor igen alacsonyan jár, ködösek a hajnalok, a rontást hordozó sötét napok, de egyben a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. A hajdani falu népe, a sötétség adta szorongást, szórtságot, a betegséget ágyazó rosszat, a karácsonyi készület varázsló játékaival oldotta, zavarta el az ember testéből-lelkéből, de a rábízottak sokaságából is kiűzte a gonoszt, hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarat okán, hogy a jószág az istállóban, ólban, de a kert, mező, az erdő, a vizek is épen maradjanak, rendezetten várják a gazdával együtt a csodát, a Nap téli fordulatát, Fény Krisztus születését (mert a régiek hitték a Teremtett Világ valamennyi létezőjének titokzatos egybetartozását, hitték annak lépcsőzetes rendszerét, az életet).”
Bak
Karácsony Hava – Boldogasszony Hava
December 25 – január 05.
„Fény-Krisztus születése után kemény, köves fagy, az igazi tél fogja a határt, az ember lelkét, de tesped a jószág is az istállóban. Ha nem moccan bennünk, általunk az élet, akkor az ilyenkor szükséges megpróbáló keménység nem ismer határt dolga végeztében és megtartás helyett gyilkol, s elpusztítja mindazt, aki-ami újulásra vár.”
Fény születése után, erőteljes hidegben, télben, a visszahúzódó élet érzi a napot, ünnepet, kivárja sorát, sorsát, hogy e csodában még részesülhessen, ahogy tették és teszik az ősi tudással felruházott emberek.
Vízöntő
Boldogasszony Hava – Böjtelő hava
Január 06 – Hamvazószerdáig
A nap már „bakugrással” magasabban araszol az égi mezőn, a föld is felébred, „szuszogni”, „lélegezni” kezd, bár a Bak még ekkor sem akarja megadni magát: kemény testet-lelket bénító fagyokat hoz az egyhületbe.
Fagy és egyhület szinte naponta váltja egymást („Veronika / másutt: Julianna / szorítja, Dorottya tágítja”, mondogatták ilyenkor a régiek)
A karácsony után még kövülten álló, mozdulatlan, makacs bakkecske ideje végét érezve, itt majom módjára ugrálni kezd, s hatására mindaz, ami az elmúlt esztendő végén földre-földbe került növény vagy elhullott állat teste bomlani kezd: oszlik, a rendrészek kusza halmazává válik a földi tér és izeg-mozog minden, de a mozgásnak célja még nem adatott, a régi ember vele „bomlott” a környezettel, az égi törvényt rúgta föl, amely egész éven át szabályozta, mederben tartotta.”
Ebben a hónapban van a víz és tűz szentelés is, mely különleges egyensúlyba hozza az új esztendő körét.
Halak
Böjtelő Hava – Böjtmás Hava
Hamvazószerda – Húsvét
„A halak ideje, a nagyböjt hat hete kettős tulajdonságú, hiszen ilyenkor már feszül a rügy az ágakon, fényesedik a füvek töve, s a gyökeret eresztett magból kibújik a csíra. A halak időszaka olyan, mint jelölője, amely ezüstös, hideg pikkelyével az elmúlást idézi, a halált, minden élet alapját, ágyát, de a hal az, aki ezernyi ikrát rak,
ő a legszaporább élet is egyben.”
„A régiségben együtt volt az ember e kettősséggel. Hamvazószerdától húsvét hajnalig böjtölt és a böjt nem csak a zsíros ételektől való tartózkodást jelentette. „Eltemette a hegedűt”, nem mulatozott, s akik farsang végén házasodtak össze, nagyböjtben nem ölelkeztek, hiszen a házasságban a halál első lépcsőfokára léptek:
életük miképpen a magé, áldozat lesz, táplálója a csírának,
majdan reményük szerint fészeknyi gyermekáldást hoz számukra.
Az öregek a határkereszteket keresték föl körmenettel, s „hívták haza” énekükkel a messze földön elhalt hozzátartozókat is, hiszen a halálnak teljesnek kellett lennie,
hogy teljes lehessen húsvétkor majd az élet újulása, a feltámadás is.”
Kos
Böjtmás Hava – Szent György Hava
Húsvét – április 24. (2023)
Március 21-én, Szent Benedek ünnepén a nap erőre kap, diadalútját kezdi el.
A tavaszi napéjegyenlőség ideje ez, amikor is egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák. A föld méhében születésre feszül már minden csíramagzat, s a rügyek is pattanni készülődnek, de még várniuk kell, amíg a Nap égi társa, a Hold megtelik, erőre kap a fönti bába is, aki világra segíti a naptól fogant életet.”
„Minden évben Szent György, a Nap vitéz győzi le őt és szabadítja ki a királylányt, a nő-növényi életet a sárkány, „a poshadt tó ura” fogságából, s ő tisztítja meg a vizeket is. Napját előzően (néha napján is) a régiek körmenettel járták a határt, megtisztították előbb a bíró és a pap kútját, majd kint a határban, s a legelőn a forrás és csordakutakat. A férfinép körmenete volt ez, a harcosé. Ezután már ki lehetett hajtani a legelőre a jószágot: kürt, tülök szólt, serényen pattogott a kirakásostor.”
Bika
Szent György Hava – Pünkösd Hava
Április 25 – Áldozócsütörtök
„Az esztendő körének változás rendjében a nagy hatalmú Szent György után, a beporzás időszaka következik. Ég és Föld násza tombol. A Márk napi határjáró körmenet a „nászágyat” szenteli meg. Szent György megtisztít, rögtön utána a megszentelés következik!
(Az ősképek is vonzzák egymást: Ahol az egyik megjelenik, ott a vele rokon, belőle következő többi őskép is jelenvalóvá válik. Hiszen a teremtett világ létezői nem elszigetelt, esetleges, „önálló” lények, hanem szerves, élő részei Isten nagyszerű munkájának.)”
„Ebben a korszakban, bár teszi a dolgát a férfi-férfi módon, mégis mintha az egész teremtett világ nővé válna (Vénusz hónap-korszaka ez: kereszténnyé lett népünk hitében Boldogasszonyé-érte, benne és vele vannak a gonosz űző, mértéket varázsló májusi litániák, hogy a porzás mindeneket átható öröme termését hozza, s ne puszta kéjelgés fészke legyen). A teremtett világ minden íze-porcikája reszket ilyenkor a termékenységet óhajtó határtalan nászörömben. Napokig tart csupán e láz, s azután mintha csömöre jönne a nagy örömnek: minden élő megáll, szinte lélegzetét fojtja vissza, a határ is „guggol”, tövében-bokrában erősödik minden. Várakozás feszül, írhatatlan félelem, mert május kellős közepén jön minden esztendőn a három kegyetlen „ác”: Pongrác, Szervác, Bonifác az idő előtt szárbaszökkenteket kíméletlen fagyával „aratja le”.
A mindenek belül, legbelül kerekedik ilyenkor és szedi össze magát, eképpen használva a nászt és a csömört hozó Nap megpróbáló, s mindig másképpen éltető szentséges erejét.”
Ikrek
Pünkösd Hava – Szent Iván Hava
Áldozócsütörtök – június 29.
„A teremtő pipacsot, rózsát terít a tájra: a tűz, a vér, fölfelé törekvő piros örömét. Minden virág a Nap földi kedve, mely ekkor hatalmasat lendít fölfelé. András lova az esztendő körének szembe vidékéről a „Jézus útján” át ide jár „parázsért”, s Erzsébet asszony rózsává változott kenyere is, az „Isten barázdája szembe felén -itt terem, a Tejút egyik fészke” a Nyilas, a másik az ikrek csillagképe adventnek, s az Ikrek havának „tulajdonságot adó” égi képletei ezek a csillagképek.)
Rák
Szent Iván Hava – Szent Jakab Hava
Június 30 – július 19.
„Aki az Ikrek havában szárbaszökkent, az a Rák idejében kalásza formáját, gyümölcsét, rangját, nemzetségét kapja; ilyenkor címerét hozza már a kukorica is, virágját a mák meg a krumpli…”
Isten terített asztalává lesz a határ, s ezt immár „körbeülheti” az élők „nagycsaládja.”
„A Rák – a határ „terített asztala”- érettséget hozott, alkalmát annak, hogy a felnőtté vált két különnemű eggyé legyen, családot alkosson.”
Oroszlán
Szent Jakab Hava, Kisasszony Hava
Július 20 – augusztus 23.
„A Nap túl a csúcson az esztendőkörös delelőponton megérezvén, hogy égi pályáján lefelé kell már araszolni, megérezvén a majdani halált, miképpen az ember, különösen a férfinép amikor túl van már élete delén, tombolni kezd. Fénye, királyi korona ereje, sár-arany tűz már-már a pusztulást hozza az általa teremtett, nevelt-növelt életre.”
„Az emberélet dereka, az Oroszlán adta tulajdonsággal volt rokon; az ember ekkor méltóvá vált a nemét, nemzetségét jelölő kalapjára „megkoronáztatott”; s az asszony a mindenség jeleivel öltöztetett főkötőre, hogy „királyi” embere mellett nagyasszony lehessen.”
Szűz
Kisasszony Hava, Szent Mihály Hava
Augusztus 24 – szeptember 20.
„Az Oroszlán havának tomboló Nap-tüze tövét szakítja a növények javának; megszűnik növekedésük, a látványos tér-idő szerveződés. Bertalan augusztus 24-i ünnepe táján lecsupaszul „bőrtelenné” válik a határ, az élet, melynek eddig virága, törzse, töve adatott, nem szűnik meg; magba, gumóba sűrűsödve alig-moccanó, „tétlen” erőként létezik tovább. A „bent” nyitja kapuját ilyenkor – a „kinti” egybefüggő megannyi részre esik szét.”
Mérleg
Szent Mihály Hava, Mindszent Hava
Szeptember 21 – október 20.
„Szeptember végén, betakarítás után, javarészt már túl a szüreten is, amikor az őszi vetéssel az eljövendő új ágyazódik már, az ember Szent Mihály mérlegére lép. Megméretik ami jó, s ami rossz – ami benne, általa és körülötte történt. A gazda, az ember, a földi mindenek ura, egyetemes parancsra, Isten akaratából számot vet, számot ad – az esztendő estéje érkezett.
Hajdan minden „napszentülte” után, amikor szorongást hoznak a napfénytelen órák, amikor a mindenség láthatatlan, hatalmas madara gubbad a fákra, s az ember lelkére is, vacsorázni asztalhoz ült a család és kérdezés nélkül sorolta mindenki azt, ami egész napon vele, általa történt, s kimondta a rosszat is, hogy éjszakája – amely ízelítő a másik világból – nyugodt legyen.
(Radnóti versében is, a szárny ad védelmet az éjszakának: „Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.” Radnóti: Nem tudhatom).
Este a szárny óv bennünket, s hogy ez a szárny ne váljon szörnnyé, ezért még az éjszaka előtt meg kell szabadulni az aznapi bántástól, bűntől. Amint a végső elalváskor gyónni kell, úgy ilyen értelemben „gyónás” a lélek „kiszemetelése”, „méregtelenítése” is, ahol a család nem ül össze este, Szent Mihály ott is jelen van minden estén, hogy mérlegre tegye tetteinket.”
Skorpió
Mindszent Hava, Szent András Hava
Október 21 – november 10.
„Október végén, s november java napjaiban, halálba fordul a földi mindenek. A fák, bokrok ezer-színe az ilyenkor érkező fagytól, hóharmattól, s a szőlő levele-kedve is a sáré lesz. Már nincs mit ölnie a télelőnek, már mindenki aki növény, áldozatra adta magát, hogy a tavaszi mező majd a Teremtő akarata okán ismét újulást hozhasson.”
Csillagászati „csillagpontos” jegyidőtartamok
Nyilas november 22. – december 20.
Bak december 21. – január 19.
Vízöntő január 20 – február 18.
Halak február 19. – március 20
Kos március 21. – április 20.
Bika április 21. – május 20.
Ikrek május 21. – június 21.
Rák június 22. – július 22.
Oroszlán július 23.- augusztus 22.
Szűz augusztus 23. – szeptember 22.
Mérleg szeptember 23. – október 22.
Skorpió október 23. – november 21.
Az élő állatöv jegyeinek
kezdő napjai
Nyilas november 11.
Bak december 25.
Vízöntő január 6.
Halak hamvazószerda
Kos húsvét
Bika április 25.
Ikrek áldozócsütörtök
Rák június 30.
Oroszlán július 20.
Szűz augusztus 24.
Mérleg szeptember 21.
Skorpió október 21.
Régiségben mondott, hívott hónapok nevei
Fergeteg hava, Télelő, Január
Jégbontó hava, Télutó, Február
Kikelet hava, Tavaszelő, Március
Szelek hava, Tavaszhó, Április
Ígéret hava, Tavaszutó, Május
Napisten hava, Nyárelő, Június
Áldás hava, Nyárhó, Július
Újkenyér hava, Nyárutó Augusztus
Földanya hava, Őszelő, Szeptember
Magvető hava, Őszhó, Október
Enyészet hava, Őszutó, November
Álom hava, Télelő, December
Az ünnep egy magasztos és különleges lehetőség arra, hogy magába szálljon az ember, úgy mint eleink, hiszen készültek rá, minden részükkel várták, óhajtották, hogy valami „kis csoda” megjelenjen a hétköznapok menetében.
Itt töltődni és átérezni lehet egy olyan napot-napokat, melyek a hagyományban éltek és élnek ma is, csupán vissza lehet építeni, illeszteni a szokásrendbe. Az ünnepek leírása a hagyomány szövőszékén van mintázva és bemutatva, egy-egy terítő által, melyet lehet felteríteni, hogy visszatérjen az áldott, ünnepi asztalra, otthonba és életbe.
Amikor az ünnepet érti és érzi is az ember, megsokasodik a jókedve és egészségére válik az ünnepi áldomás, mely az ünnep igaz nedűje.
Forrás: Molnár V. József Kerek Istenfája