Mária út: egy szakrális, nagy ősrobbanás erejével ható megtapasztalás. Kicsi összefoglalót adva egy pár gondolattal leírom, hogy miért érdemes az országot keresztbe és hosszába átszelni, gyalogosan vagy más formában.
Hosszában gyalogosan az északi kezdőpontja Bernecebaráti, déli pontja Drávaszabolcs. Ezen települések a legközelebb lévők a határhoz, az általunk mért teljes távolság 435 km.

Keresztben a keleti pont Piricse és a nyugati pedig Kőszeg, melynek az általunk mért teljes hossza 741 km.
Miért vállalkozik egyáltalán az ember ilyen nagy útra? – Ezt csak a zarándok tudja.
Egy olyan hívás, amihez erőt is kap, amikor már 15. órája úton van, fájó lábbal, de mégis megy, mert valami viszi, hajtja előre, és ez a valami, valaki, csak akkor fedi fel magát, amikor az ember egyáltalán elindul és halad egyre jobban a kijelölt úton.
Nagyon felemelő érzés, amikor már annyira ki lehet üresedni, hogy a megtett és előtte álló út, nem félelmetes küzdelem, hanem benső örömmel megtett utazás, előrehaladás.

Ezen utak alatt olyan jótékony változás következik be, amire talán nem is számít az ember, hiszen saját magával való vívódás, eszmecsere és a társával való együttműködés meghatározza az út és aznapi távolság hangulatát.
Csodás találkozások emberekkel és egy olyan megismerése az országnak, amit érdemes gyalogosan megtenni, hiszen testközelből látható a tájegység a benne élőkkel, hangjukkal, jellemükkel, szokásaikkal. Láthatóak a tájegységek házai, portái, a falvak, városok hangulata, ami feledhetetlen feltöltődést tud ajándékozni.
Aki e útra vállalkozik, közel kerül Boldogasszony világához, virágos kertjéhez, a Kárpát haza szemet gyönyörködtető tartalmas világához.

Az út csodás helyeken visz át kijelölt szakaszon, mely csodatévő helyek, búcsújáró helyek, Pálosok ősi útján halad keresztül. A síkságtól a hegyekig, a növény és állatvilágot beleértve megtapasztalható a paradicsom bősége, melyben élni jó.
Közben Megvendégelt a természet amerre csak jártunk, végigkínált gyümölcseivel az országon áthaladó Mária út fáji-bokrai, a forrásvizekről nem is beszélve, hogy milyen felemelő érzés elérni egy csodás forráshoz, ahol minden értelemben felfrissülni lehet, olyan ajándék, amit szavakba el sem lehet mondani.

Egy-egy fáradt pillanatban az út bármely szakaszán látni, érezni a jelképeket, olvasni üzeneteket, tanulni, emlékezni és egy életre töltődni lehet, hiszen nem minden nap tesz meg ekkora távolságot valaki, viszonylag rövid idő alatt…
Érdemes elindulni egyik kiindulási pontból a másikba, és így felfedezni a mi ajándékunkat, a Kárpátok által kapott lehetőséget, mely beavat a természet csodás rejtelmeibe azáltal, hogy a vándor vállalja az utat és magát megerősítve célba ér, ahol várja egy érzés, -amit csak a zarándok tud, csak ő egyedül.

Kicsi vagyok, de nagy lehetek,
bejárok hegyeket, völgyeket, fellegeket.
Iszom forrásnak vizét, éltető gyümölcsöket eszem.
Ajándék ez, mely lelkemet táplálja csendesen,
S e érzéstől a békesség megszületik bensőmben.
Kicsi voltam naggyá lettem, amikor az utam befejeztem,
Áthaladtam árkon, bokron, patakokon és zúgókon.
Imádkoztam, mikor a fáradtságom lassított,
Hogy érezzem a kezet, Isteni szót tőle, ki meghívott,
S most már én is érzem, hallom e szót az út végeztével,
Mi boldogít és tanít, zeng a szívem mélyében.

Zarándok lettem, amikor a bakancsom felvettem.
Zarándok lettem, amikor a felkelő napba mosdottam.
Zarándok, aki megy, és sírás helyett imával táplálkozik.
Egy ember, kivel az Isteni gondviselés gazdagsága halad.