
Útravaló
Megmaradt építő gondolatok, érzésekből szőtt mondatok,
melyek építő útravalóként az útonjáró zarándok vándorbotja lehet.

Kicsi összefoglalók, megtapasztalt, átélt utak során,
melyek maradandó élményt adva segítik az embert eligazodni és ösvényre találni
haladása szándékában, megélésében.
– Éppen indultunk egy faluból az utunkra tovább, amikor egy ember megszólított minket. Táltos volt ő, bizony mondom, ott jár mindenfelé, de a találkozás ott az esőben, el nem riasztott, jó útravalót kaptunk. Kívánom mindenkinek, hogy találkozzon azzal, aki útbaigazítja és emlékezetében e találkozást örökké hordozza.
– Amikor az erdő mélyén figyelő állatok elfogadnak, éreznek és én őket, abban a pillanatban biztonságban vagyok, velük egy, érző tiszteletben járó vándor.
– A találkozások akkor történnek meg, amikor az ember kilép a küszöbön, és az idő nem riassza vissza, útnak indul és megéli azt, ami-aki várja odakint Isten gazdag, tartalmas megmutatkozásában.
– Csak akkor és csupán annyit viszek a természetből haza, amennyit abban a pillanatban, mikor jó szívvel szólítom és kérem, szeretettel ad nekem, hogy elültessem otthon és gondos gazdája legyek.
– A források vizétől nem félek. Édessége áldott nedű annak aki hiszi és érzi a jót benne, ez megtáltosítja az embert abban a pillanatban.